Miben más az én munkám mint a "hagyományos" családállítás? 😉Pont annyiban amennyiben önmagam teljessége más.🥰

Mindazt amit évtizedekig lehet húzni én is húztam. Jó volt benne lenni, hibáztatni, okolni anyámat, apámat, tesómat, az országot, a világot, mindenkit...mindenhol kerestem a hibást mindaddig amíg fel nem ismertem, amíg nem emlékeztem arra, hogy nincs hibás csak az ÉLET VAN, CSAK ÉN VAGYOK. Feladat van, önmagam valóságának felismerése van.

Ezért az én családállításaim alatt lehetőséget kapunk és adunk arra, hogy mindazt meglátva ami van, ne essünk bele az évtizedekig tartó önsajnálatba, hibáztatásba, hanem ott és azonnal meglássuk azt a pillanatot, amellyel az átalakulás azonnal egy új lehetőségbe halad. Hogy Te mit fogsz ezzel kezdeni, az a Te felelősséged, az a Te személyes utad. Ott vagyok, kísérlek, segítem Neked meglátni Önmagad.

🙏

Nem vagyok habos-babos csillámpónis ember, pedig volt időszak, amikor az volt a feltételezésem, hogy finomnak, csendesnek, minden hangoskodást elkerülőnek kell lenni egy tudatos életet élőnek. Ugyan! Van, aki így éli meg önmagát, a segítői létet, az is rendben van. De bennem ez csak elfojtás volt, mert nem hagytam megjelenni mindazt, ami bennem van....Vicces ez már, azaz ezt a tapasztalást is átéltem, hogy meghaladhassam és azzá váljak aki most vagyok. Óriási szívvel és életszeretettel várlak, ha már eleged van az évek tologatásából, ha kész vagy arra, hogy változtass.

A módszerről való részletes leírás millió módon, rengeteg oldalon, bejegyzésben stb...fenn van a neten. Mind valakinek a valóságán alapul, ezért mindnek helye van. A leírások (bármilyen részletesek is) csupán ilyen-olyan megfogalmazások, amelyek a vázat/keretet adják. A lényeghez, az erejéhez csakis tapasztalás, személyes jelenlét alkalmával van lehetőség hozzáférni. A sokféle leírás olvasgatása közben mindenkiben, a saját be-és felépült hitrendszere szerint, kialakul ilyen-olyan gondolat. Én azt mondom, ha meg tudod tenni, akkor ne képzeld el ilyennek vagy olyannak, így vagy úgy, gyere, legyél jelen és tapasztald meg.

Egyébként meg, hogy lehetne egy módszerről úgy beszélni, hogy nincs séma, nincs papírforma csak Te vagy, a tér és az információ? Hogy tudnék valamiről beszélni, ami minden ember esetében mást mutat és minden ember egy egyedi csoda?

Én Bert Hellinger módszerét tanultam, amiből belém épült mindaz, ami vagyok és lemaradt mindaz, ami nem.

Ha Te mégis nagggyyyon- nagggyyyon 😊 szeretnél valamilyen képet kapni erről a módszerről, mert még nem olvasgattál róla és nem is tapasztaltad meg, akkor javaslom az Egy másik énem c. sorozatot. A leghitelesebb film,(úgy, hogy ez egy mozi/sorozat) amit (eddig) ebben a témában megnéztem. Ha esetleg magával a filmmel kapcsolatban ellenérzéseid vannak, elég, ha az első részt, sőt annak csak egy pici szakaszát nézed meg: A 42. percnél kezdődik benne az első családállítás, ez mindössze 7 perc. Tényleg tiszta szívvel ajánlom.

DE! Ha a formai ízelítő fontos számodra, akkor itt van pár mondat, amely mentén (ahogy az elején írtam) kialakíthatod a saját ilyen-olyan gondolatodat😊

• Egész életünket a családunkhoz fűződő érzéseink határozzák meg. Az, hogy mit gondolunk, az a legtöbbször szöges ellentétben van mindazzal, ami egy-egy állítás alatt nyilvánvalóvá válik.
• Mindannyian tartozni akarunk valakihez, alapvetően a családunkhoz. Olyan szálak mentén kapcsolódunk vagy sem, amelyekről vagy nem is tudtunk vagy a megélt fájdalmak miatt nem tudjuk érezni. Most estig írhatnám és sorolhatnám azokat az érzéseket-félelmeket-fájdalmakat-tévhiteket, amelyek miatt olyan élethelyzetekbe kerülünk, amelyekből nem látjuk a kiutat/megoldást…. A lényeg, hogy a legtöbbször nem a saját életünkben/személyünkben van a gócpont, hanem valaki máséban, de mi szépen, ügyesen😊 ilyen-olyan felvállalások miatt magunkra vettük….
• Létezik egy olyan szellemi mező, melyben minden korábbi eseménynek és gondolatnak nyoma van. Ez a szellemi mező egy olyan erőtér, amely minden eseményt és információt tárol. Ezt az energetikai közeget Rupert Sheldrake biológus morfogenetikus mezőnek nevezte el. Valójában ez egy közvetítő csatorna, amely az élő szervezetek között kapcsolatot teremt és az információt közvetíti. Így tudunk az állítások folyamán kapcsolatot teremteni mindennel és mindenkivel, aki valaha kapcsolatban állt velünk, aki valaha lenyomatot képezett a lelkünkben. Ez a láthatatlan energiamező minél leterheltebb, annál szorosabban köt. Családállítás alatt nincs tér-és időbeli korlát, ezért kapcsolódni tudunk az energiamezővel és a kapott információk alapján oldjuk a blokkokat, elakadásokat stb…
• Nekem ennyi a feladatom, hogy a kapott információknak megfelelően segítő kezet nyújtsak Neked, hogy meglásd és meghalld amit nem akartál vagy nem tudtál. Nem mindig kényelmes az adott pillanat, talán vissza is fordulnál, de ahogy Wilfried Nelles mondja, az életben nincs visszaút.
• Alapvetően a családállítás lényege, hogy az élet mozgását követi. Ezért a legfontosabb, hogy a módszer egyben egy olyan eszköz, amely új, szívből jövő utat mutat az összetartozáshoz. Nincs olyan dolog, amit állításban meg ne lehetne eleveníteni. Hiszen minden energia. Éppen ezért nehéz lenne felsorolni, mi az, amivel "dolgozni" tudunk. Minden, amiről úgy érezzük fáj, nehézséget okoz, utáljuk vagy túlzottan szeretjük….

Na látjátok? Úgy érzem sokat írtam és úgy érzem semmit😊 Mert, hogy mennyi, de mennyi szépség, jóság, szeretet, megbocsátás és kegyelem van egy-egy állításban, azt senki nem tudja valójában. Kár lenne kihagyni.

A vállalkozásokról- szervezetekről-rendszerekről néhány mondatban:

Akár mikro vállalkozásunk van, akár kisvállalkozásunk, akár egy intézménynek az élén állunk, a rendszerére a vezetőnek minden esetben rá kell látnia. Minél nagyobb a létszám, annál jobban szétosztódnak a feladatok. DE A VEZETŐNEK ILYENKOR IS ÁT KELL LÁTNIA A SAJÁT RENDSZERÉT.

A vállalkozónak/vezetőnek általánosságban nincs kiosztott feladata, neki a rendszere fenntartása, üzemeltetése (lenne) az elsődleges feladata. Mint ahogy például egy iskola igazgatójának is az kellene, hogy a tényleges feladata legyen, hogy az iskolát/intézményt igazgassa, vezesse stb… Most itt az optimális állapotról írtam, de a valóságban ez nem ilyen egyszerű. Nagyon nem. A gyakorlatban a legtöbb rendszer úgy működik, hogy mindenki csinál mindent. A költséghatékonyság és egyéb dolgok miatt el kell fogadni ezt a helyzetet, de nem minden ember képes erre. Sok minden befolyásolhatja. Rengeteg külső és belső tényező, amely gördítheti és akadályozhatja egy-egy szervezet/vállalkozás sikerét.

A vállalkozás lelkét a vállalkozásban/intézményben dolgozók összessége határozza meg. Együtt határozzák meg a minőséget, a sikert, a sikertelenséget. Minél több ember dolgozik együtt annál több ember járul hozzá mindehhez.

Van amikor valóban külső tényezőktől függ a vesztés, a sikertelenség. Igen, ilyen is van, amikor tényleg megtesz mindent tőle telhetőt egy-egy vezető a sikereiért, de olyan akadályok nehezítik az útját, amibe beletörik a bicskája. Vagy anyagilag veszik el vagy akár emberileg. A vállalkozás az Ő terméke, az ő ügye, az ő gyermeke. Ő teremtette, ő dédelgette, ő nevelgette. Ha pedig például egy intézmény vezetőjéről beszélünk, akkor el kellene mondania magáról, hogy az egész a szíve ügye, de sokszor nem érzi ezt, mert nem összességében fontos számára az egész, hanem csak egy-egy kiragadott eleme miatt. Például a biztos fizetés vagy a nagy fizetés vagy épp csak odatették stb…stb…Ez még vállalkozásra is igaz lehet, hiszen van aki "megörökli" így vagy úgy és sokszor nem mer változtatni… és igen, egyszer eljöhet az a pillanat is, hogy pont úgy, mint egy gyermeket, el kell engedni egy álmot, vagy újratervezés szükséges.

A sok gond és teher néha beszűkíti a rálátásunkat. Feszengés, szorongás, aggódás, megfelelés......mind-mind bezár egy-egy kaput előttünk. Pedig amikor kezdtük, akkor milyen egyszerűnek tűnt! Naná! Még nem jöttek a bajok...

Van olyan eset is, amikor a vállalkozás már eleve nem egy optimális helyzetről indul, amikor már a kezdeti állapotokban felléptek nehezítő tényezők. Ahány vállalkozás, annyi alap, annyi ember..... Rengeteg energia, dinamika mozog a vállalkozásokban. Minél több ember alkot egy vállalkozást, annál nehezebb például a munkaerő toborzása. Sok munkahely küzd munkaerő hiánnyal. Ezért sok vállalkozás alkalmaz számára szakmailag nem megfelelő embert, mondván legalább valaki dolgozik.....Hosszú távon ez nem vezet jóra. Pillanatnyi megoldásnak jó ötlet, de csak addig alkudjunk meg a helyzettel, amíg nem találunk egy jobb lehetőséget. Itt nem elsősorban embert értek ez alatt (lehet persze ilyen is) hanem inkább egy átütemezést, átszervezést. Ez a helyzet nyitottságot, rugalmasságot kíván.

A vírushelyzet és pl. egy-egy politikai zsarnoki vezetés óriási törést okozott a vállalkozásoknak. De mindig van választásunk és mindig van kiút. MINDIG. Sokan abban az időkben előhívták a mélyen lappangó erőt az újrakezdéshez vagy az elfogadáshoz és nagyon sokan rákényszerültek egy új életterület elsajátításához és vannak, akik így vagy úgy, de feladták…

Minden vállalkozás más alapokkal indul, más téglákat használ és másfajta tetőt tesz rá.

Kisvállalkozási létemet, ismereteimet nem csak a saját vállalkozásomból merítettem. Akár minden ismeretemet megszerezhettem volna benne, annyira hosszú életű, tartalmas és mély tanulságokkal teli volt. DE! Nem tudtam, hogy mennyire általánosak az alaphibák, a bekódolt folyamatok, ezért amikor megtört az életem és más irányban dolgoztam, megláttam máshol is mindazt, amit az én vállalkozói létemben nem akartam észre venni. Mindeközben, ahogy a megélhetésemért dolgoztam, folyamatosan megfigyeltem, éreztem és tanultam… Összeállt az a fajta ismeretanyag bennem, amelyre bátran hagyatkozhatok és amellyel újraépíthetem a saját és mások jövőjét.

Ma már az a célom, hogy mindazoknak a kisvállalkozóknak, vezetőknek segítséget tudjak nyújtani, akik elakadtak.

Kizárólag mikro-és kisvállalkozással foglalkozom. (elsősorban a létszám miatt) Ez az, amiben teljesen otthon vagyok. Ez a két vállalkozási forma mozgat, ez áll hozzám közel. Teljes odaadással és szakmai alázattal csak azért a munkáért tudok felelősséget vállalni, amit én is szeretek, amire szeretettel tudok tekinteni.

"Látni a valóságot sokkal meglepőbb és fantáziadúsabb vállalkozás, mint felhőkből építeni a valóság első fuvallatára szétomló álomvárakat." Márai Sándor

Egyszerűség és átláthatóság

A módszer, melyet alkalmazok, a szervezetállítás alapjaira épül. Saját eszközöket használok, amelyeket az adott vállalkozás felépítéséhez igazítok.

1. Az első lépés mindig, hogy a munka előtt megbeszéljük, kinek hogyan épül fel a vállalkozása. Létszám, külső-belső felépítés stb.....

2. Második lépés, hogy elkezdjük a közös munkát. Igen, mindketten dolgozunk a pénzünkért. Én az enyémért a vállalkozó pedig a sajátjáért:)) Amúgy tényleg ennyire egyszerű. A munka részét nem lehet leírni, hiszen minden vállalkozás egyedi, egyéni paraméterekkel. Pont emiatt az egyediség miatt, mindenkinél másképpen alakul a ráfordított idő. Van amikor fél óra és a végére jutunk, de bizony van, hogy 2-3 óra is eltelik. Legtöbb esetben egy probléma felmerülése egy alkalommal orvosolható. De van olyan is, amikor halmozott a kiinduló probléma, ezért másik alkalommal kell befejeznünk.

Itt vagyok, várlak szeretettel.

Döntéshelyzetek – toporgás – mit vagy kit válasszak - érzések

Van sok olyan pillanat, amikor életünkben döntés elé állítjuk önmagunkat. Ki ezért, ki azért, a lényege mindig az, hogy a jelenlegi helyzet valamiért már nem komfortos ezért a lélek megteremti magának a több lehetőséges helyzetet, amely arra fogja "kényszeríteni", hogy más utat válasszon a továbbhoz. Akár maradhat is abban, amiben van, de a jelenlegi forma ilyen – olyan okok miatt életképtelen, nem szolgál már, inkább gátol és sokszor bántó.

Döntést sokszor nem csak két vagy több lehetőség választásával/kizárásával kell meghoznunk. Sőt, van, amikor egy-egy ilyen helyzet már a döntésképtelenség következménye. Dönteni akkor is kell, amikor életünk olyan szakaszhoz ér, amelyben fáj a lélek és szenved, igaz még nincs hova és merre, de meg kell hoznunk azt a döntést, hogy ELÉG, ezt már nem akarom, KÉREM AZ ÚJ LEHETŐSÉGET. Ha pedig valóban meghoztuk azt a döntést, hogy ELÉG, EZT AZ AJTÓT BEZÁROM, akkor meg fog jelenni hozzá egy vagy több új ajtó, amin be lehet lépni.

Ilyen alkalmakra van a DILEMMA ÁLLÍTÁS. Családállításon alapszik, mondhatnám úgy, hogy egy kiragadott eleme, de így sem egészen pontos a megfogalmazás. Része, de úgy, hogy önállóan is megáll a saját lábán😊

Ha egy adott lehetőségben/élethelyzetben akarsz döntést hozni:

1. Érezni fogod milyen, ha maradsz/ha újból azt/őt választod

2. Érezni fogod, ha nemet mondasz rá

3. Érezni fogod, ha teljesen kizárod, ha azonnali lépést teszel (megjelenik a térben, ha ez szükségessé válhat)

4. Érezni fogod, ha maradsz még/csinálod még, de közben keresed a kiutat és időt akarsz "nyerni"

5. Megjelenhet a térben egy új, eddig ismeretlen lehetőség, ami addig rejtve maradt. Csak akkor fog megjelenni, ha ott van már az ablakban😊és kopogtat, de eddig nem hallottad meg.

Ezeknek az állításoknak a szépsége és a csodája, hogy lehetőséget kapunk arra, hogy meglássuk döntéseink lehetséges kimenetelét. Rálátunk és átérezzük, hogy egy-egy döntésünkkel mit adhatunk önmagunknak.

Van, amikor annyira beragadunk egy-egy élethelyzetbe és már csak annak a félelme tart fogva, hogy nem tudjuk mi lenne a választásunk/döntésünk után. Ez az állítás nem a jövőt adja Neked, hiszen azt Te teremted. DE! azt az adott pillanatot megtapasztalhatod, hogy mi hozná el számodra azt az utat, amiben leginkább fejlődhetsz, emelkedhetsz, többé válhatsz mindattól, mint amiben az előző pillanatban vagy.

Bármit érzel, látsz és tapasztalsz, megtapasztalod és megérzed azt a szabadságot, hogy Te vagy az egyetlen, aki önmagára hatással van, aki önmagát úgy alakítja és formálja, ahogy önmaga választja. Nem létezik rossz döntés. Csakis utak vannak, amelyeket Te teremted meg és Te vagy az, aki eldönti, melyiket válassza.

Minden út vezet valahova, de ha már egyszer van lehetőségünk könnyedebben, lazábban venni az akadályokat, akkor miért ne élnénk vele? Minek szenvedjünk és szenvedtessünk feleslegesen?

Szenvedtetés például egy munkahely-váltás is, hiszen energetikailag a bennünk zajló maradni/menni dilemma kihat a környezetünkre, a munkánkra, megmozgatja a többi résztvevőt is…. Vagy amikor nem tudunk választani két nő/férfi közül, akkor általában egyikről sem akarunk lemondani, ilyen-olyan félelmek/örömek miatt…Vagy pl. amikor válnánk, de túl korán nem akarunk/tudunk ugrani, ugyanakkor túlhúzni se akarjuk…stb.stb…

Amikor félig vagyunk itt és ott is, akkor valójában sehol nem vagyunk igazán, csupán időt húzunk és legtöbbször tudattalanul (van aki tudatosan) bántjuk a másikat, a többieket. Még munkahelyi dilemmáinkkal is fölösleges terheket teszünk önmagunk és a főnökeink nyakába is… A döntésképtelenségünk (mindenkinek más okozza ezt) is egyfajta felelősség hárítás, benne vagyunk itt is az áldozat szerepben….

A módszer lényege, hogy átérezd, bármelyik/bárki/bármi mellett is döntesz, egyik sem lesz nehezebb vagy könnyebb, mind egy-egy út, aminek a végéhez vagy épp az elejéhez nem véletlenül kerültél.

Ez az állítás az érzést mutatja meg, amit egy-egy döntés megtétele vált ki belőlünk. Nem megyünk bele a kiváltó és megszüntető folyamatba, az már maga a CSODÁLATOS CSALÁD VAGY SZERVEZETÁLLÍTÁS.

Lélek - utazások

Az utazás még mindig a legjobb módja annak, hogy felrázzuk vagy újra teremtsük a saját életünket. Utazásaink során (jelentse ez mindenkinek azt, ami az Ő személyes valósága) lehetőséget kapunk és adunk önmagunknak, hogy változhassunk és ezáltal megváltozzon mindaz, ami már nem komfortos számunkra. Ha kellően nyitottak vagyunk, indulni kell, a lelkesedés úgyis megjön út közben. Hallgatnunk kell az inspiráló megérzésekre (akármilyen pici pillanatok is ezek) mert ezek adják meg a kezdő lépéseket.